Tihany egyik legismertebb jelensége a visszhang. A XVIII. század közepe óta létezik, a jelenlegi apátság felépítése óta.

A Visszhang dombról elkiáltott szavak a körülbelül háromszáz méterre lévő apátság északi oldaláról verődnek vissza, két másodperc alatt téve meg az oda-vissza közel hétszáz méteres távot. A domboldalra állítottak egy kis oszlopot, melyet echókőnek neveztek, innen kellett a templom felé kiáltani. Számos költőt megihletett; Csokonai Vitéz Mihály, Vörösmarty Mihály is írt róla verset, de a legismertebb közülük Garay János visszhangról írt regéje.

A visszhang

Már a század elején észrevették, hogy a visszhang ereje egyre csökkent. Többnyire azt gondolták, hogy újonnan épült villák miatt történt a változás. Azóta bebizonyosodott, hogy inkább az időközben a domb és a templom közé ültetett fák megerősödött lombja a „bűnös”, s legalább ennyire a nyári hónapokban megnövekedő, zajos idegenforgalom.

A század végén Jalsovits Alfréd bencés szerzetes csillagvizsgálót kezdett építeni a Visszhang dombon, de a munkálatok rövid idő múlva abbamaradtak. Amikor 1925-ben Tihany vízvezetéket kapott, a víztárolót a Visszhang dombra építették. Ma már nem víztartályként működik; tetején éttermet alakítottak ki. Az echókő még ma is létezik, mögötte találjuk Borsos Miklós gyönyörű szobrát, a Tihanyi echót. A visszhang kipróbálása elmaradhatatlan!

A kálvária

IV. Károly király magyarországi utolsó napjait Tihanyban töltötte, 1921. október 26-ától október 31-ig. Innen Madeira szigetére száműzték, ahol 1922. április 1-jén meghalt. A IV. Károly Tihanyi Országos Emlékbizottság kezdeményezésére és szervezésében valósult meg a tihanyi kálvária. A kálvária építéséhez szükséges pénzt is a vármegyék adták össze. Az önálló vagy összevont vármegyék vállalták a stációk felállítását, a hatvanhárom régi várme-gye nevében. Minden stációra felvésték az adományozó vármegyék nevét. A kálvária építés-ének célja az volt, hogy miként Jézus Krisztus végigment a keresztúton a Golgotára, úgy a keresztút stációi szimbolizálják Magyarország, a király tragikus sorsát. 1950-ig, amíg meg nem tiltották, nagyhéten a keresztúti ájtatosságot a kálváriánál végezték.

1960-ban, az akkori politikai helyzet következtében leromboltatták. Helyéről minden eltűnt, csak a keresztek mögött álló kőhalmok maradtak meg. A helyreállításra Tihany Község Önkormányzata és a Tihanyi Bencés Apátság létrehozta a IV. Károly Kálvária Alapítványt. 1992-ben ünnepélyesen elhelyezték az újjáépítendő kálvária alapkövét, majd 2000-ben adták át az addig elkészült új stáció oszlopokat, és az ideiglenes felállított három fakeresztet. A kálvária az eredeti korpuszok másolatainak elhelyezésével válik teljessé.

• Category Title